Mint azt egy fél órával ezelőtt említettem, én is írok egy-egy példát az előző feladatra. Ez is egy lehetséges megoldás. Írátok meg ti is a tiéteket és küldjétek el a tibaykonyvek@gmail.com címre.

Szerelme szemszögéből:
Az étterem üveg ajtaja kinyílt, és belépett rajta ő. A leggyönyörűbb teremtés, akit valaha láttam. Egyből minden olyan lett, mintha fény gyúlt volna az éjszakában. Erre a pillanatra vártam a telefonbeszélgetésünk óta. Láttam, amint körülnéz. Én is ezt tettem, csak én a testét figyeltem meg, de azt nagyon alaposan. Ilyen csinosnak még sosem láttam. Az aranyszínű szatén anyag egyszerűen átölelte a testének minden kényesebb pontját, így szemem elől eltakarva a legizgatóbb részeket. Szép dekoltázsába swarowski kristálylánc ékeskedett. Haja lazán felfogatva volt, de mégis úgy ékeskedett azzal az egy szem csillámos csattal, mintha oda teremtették volna. Elkezdte követni a pincért, akinek elég pénzt csúsztattam a zsebébe, hogy egész este csak a mi szolgálatunkra álljon. Mozgása olyan volt, mint egy párducé, olyan légies, olyan gyengéd. Biztos is voltam benne, hogy ezt a kecsességet a lábán viselt, pántokkal rögzített magas sarkúnak köszönheti. Észrevehetően nem most kellett először belepréselnie a lábát egy ilyenbe. Járása teljes magabiztosságról árulkodott.
Amint a közelembe ért, nem tudtam máshová nézni, csak az arcába. Bőre olyan volt, mint a mesebeli hófehérkének. Hamvas, de mégis derűt és életenergiát sugárzott magából. Láthatóan nem volt szüksége túl sok sminkre, hogy a legszebb arcát mutathassa be a nagyérdeműnek. Ha nem tudtam volna, hogy a helyi kórházban ápolónő és most láttam volna meg először, biztosra vettem volna, hogy valami nagyon híres Hoolywood-i színésznővel hozott össze a sors erre az éjszakára.

Annak szemszögéből, aki gyűlöli:
A vacsorám közepén jártam, amikor felpillantottam. Pont szemben ültem az üvegajtóval, amikor láttam, hogy egy ismerős lép be. Nem is akartam hinni a szememnek. Diana volt az. A legrondább nő, akit valaha láttam. Mos is, mint régen az iskolában is, egy másodperc alatt kiváltotta belőlem a hányingert. Soha nem volt egy vékony, modell alkat, mint én és szerencsére a fiúk sem rajongták úgy körbe, mint minket, a tényleg szép és csinos nőket. Nem nagyok a férfiak igényei, de ez a nő még a minimum szintet sem tudta elérni. Ahogy végignézek most is rajta, látom, hogy még mindig messze áll a minimumtól. Hájas testét valami asztalterítő fedte, amin keresztül még jobban láthatóak lettek a zsírhurkák, amiket a legtöbb nő igyekszik mielőbb eltüntetni. De miért pont ilyen ronda asztalterítőt használt fel öltözködés céljából? Legalább valami szolidabb színűt vett volna fel. A dekoltázsa sem volt valami megnyerő. Sőt, mondhatom nyugodtan, hogy nincs is neki dekoltázsa. Sokkal nőszerűbb lett volna az alkata, ha legalább a melltartójába berakott volna egy pár zoknit. Igaz, még akkor sem biztos, hogy mindenki észrevette volna, hogy nő. Maximum csak abból, hogy valami bizsu csillog a nyakából lelógva. Na és a haja. Hát az egy borzalom. Tiszta kóc, és még zsíros is. Látszik, hogy nincs sok pénze, hiszen csak egyetlen csatra futotta neki. Nem hiszek a szememnek. A pincérrel kísérteti magát az asztalhoz, mint egy madame. Jajj, el ne nevessem magam. Milyen tramplin megy ez? Legalább tanult volna meg normálisan menni egy magas sarkúban, ha már arra vetemedik, hogy ilyen elegáns étteremben fog vacsorázni. 
De most hová megy? Csak nem ahhoz a fess fiatalemberhez? Komolyan nem is értem, hogy mit zabálnak a férfiak egy ilyen gusztustalan megjelenésű nőn, mint Diana, amikor én is itt vagyok, ráadásul egyedül.

A pincér szemszögéből:
Hármas asztalnak ki kell vinnem a számlát, mert az a kopasz, fekete manus most integetett. Jelzem is felé, hogy egy pillanat és már megyek is, csak előtte még a bejövő vendéget egy asztalhoz kell kísérnem. Az ajtó épp most csukódott be a háta mögött. Aranyszín ruha. Ez volt az első, amit észrevettem rajta. Elég régóta szeretem a színeket így könnyebben meg is tudom jegyezni a vendégeket, mint, ha arc alapján kellene memorizálnom őket. Meg kell hagyni, nagyon jól áll rajta. Bár nem szabad megbámulnunk senkit, mert a főnök nem szereti, ha a vendégek kellemetlenül érzik magukat. Le is kaptam róla a tekintetemet. Mivel lefelé néztem, így máris a cipőjére lettem figyelmes. Gyermekkoromban láttam utoljára ilyen szépséges pántos magas sarkú cipőt, amikor még édesanyám otthonról volt bedolgozónő, hogy tudja fizetni az iskolámat. Lehet, hogy ez az ifjú szépasszony nem is sejti, hogy mekkora értéket visz a lábán. Megkértem, hogy kövessen és ő szó nélkül elkezdett lépdelni mögöttem. A szemben lévő tükörből láttam, hogy csak úgy suhan, és végigmér. Jó nap ez a mai. Háromszor annyit kerestem, mint egyébként, ha borravalót kapok csak. De az asztalnál ülő, nagyon jóképű férfi rendesen megfizetett. Bár mást is szívesen megtettem volna ennek a férfinak, mégis inkább ebbe a nagy értéket a lábán hordó nőre volt kíváncsi. A széket a nő alá segítettem, és irigykedve néztem a nyakában lógó láncra. Két óra múlva, mikor hazamegyek, mondom is a páromnak, Joe-nak, hogy nekem is kell szereznie ilyen fényesen ragyogó ékszert. Tudom, hogy fog is szerezni, mert én vagyok neki az egyetlen, igazi hű férje ezen a világon.
Ohh, tényleg, hármas asztal és a számla. Megyek is már, még mielőtt nem kapok borravalót.