A Vihar
"... A szél ebben a pillanatban ért el minket. Még jó, hogy fogtam Nicky kezét.
Mert ha nem ezt teszem, biztos, hogy akkorát lendített volna kicsi testén, hogy
elesett volna. Pillanatok alatt tisztába jöttem azzal, hogy az első menedékhely,
amit kitaláltam, a kocsi, az nem lesz elég biztonságos. Vonszolni kezdem
magam mögött a lányomat.
Hallottam, hogy sikoltozik minden egyes villámlásnál és minden egyes
dörgésnél. Aztán volt egy olyan égzendülés, ami megszólaltatta az összes
riasztóval védett autót a parkolóban.
A szupermarket oldalában láttam egy metrólejárót, mikor jöttünk. Így arra felé
vettem az irányt. A szél még jobban felerısödött. Jobbnak láttam a lányomat a
karomba venni. Nem szerettem volna, ha a keze még véletlenül is kicsavarodik.
Mire elértük a metró lejáratát már esti sötétség uralkodott a városban. Viszont a
lámpák nem kapcsoltak fel. A lépcsın lefelé még egyszer visszanéztem. Káoszt
láttam. A parkolóban össze-vissza rohangáltak az emberek. Az ég koromfekete
volt. A villámok csak cikáztak, majdnem a földet nyaldosták szúrós nyelvükkel.
Itt talán megmenekülhetünk. Lent a metróban. Ez volt az egyetlen esélyünk és
én nem tudtam nem kihagyni. ..."
